Öröklési jog

Végrendelet, öröklési szerződés, halál esetére szóló ajándékozás

Az öröklési jog területe annak fokozott bizalmi és személyes jellegére tekintettel kiemelt jelentőséggel kerül kezelésre. Az ügyvédi iroda többek között az alábbi ügycsoportokban nyújt jogi szolgáltatást:

  • Végrendelet készítése: Örökölni - ahogy a hatályos Ptk. is kimondja - törvény vagy végintézkedés alapján lehet. Amennyiben az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg. Végrendelkezni kizárólag személyesen lehet, azonban nem kötelező, hogy az örökhagyó a teljes vagyonáról rendelkezzen, érvényesen megteheti ezt vagyonának akár csak egy részéről is. A végintézkedés tipikus formája a végrendelet. 
  • Öröklési szerződés készítése: Ebben az esetben az örökhagyó egy a szerződésben megnevezett ellenszolgáltatás fejében - ami lehet akár egy harmadik személynek nyújtandó tartás, életjáradék vagy akár gondozás is - a vele szerződő felet teszi meg a vagyona egészének vagy annak egy részének az örökösévé.
  • Halál esetére szóló ajándékozás: Itt tulajdonképpen ajándékozásról van szó azzal a különbséggel, hogy az ajándékozás azzal a feltétellel történik, hogy a megajándékozott az ajándékozót túléli.
  • Hagyatéki eljárásban való képviselet és tanácsadás.

A végrendelet fajtái

Végrendelkezni háromféle módon lehet. Az első formája a közvégrendelet, amelyet közjegyző előtt kell megtenni a közjegyző eljárására irányadó formai követelmények teljesítése mellett. Korlátozottan cselekvőképes kiskorú, illetőleg cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú kizárólag közvégrendeletet tehet. Fontos megjegyezni, hogy ez esetben a végrendelet érvényességéhez nem szükséges a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság jóváhagyása. Az a személy pedig, aki vak, írástudatlan vagy olvasásra vagy nevének aláírására képtelen állapotban van, írásban érvényesen kizárólag közvégrendeletet tehet. A második és talán leggyakoribb végrendelkezési mód az írásbeli magánvégrendelet, amelyet az örökhagyó írhat saját maga is, vagy akár mással is megírathatja azt. Megjegyzendő, hogy a más által írt végrendelet esetében azt két tanú együttes jelenlétében kell aláírnia a végrendelkezőnek, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt, azok együttes jelenlétében a magáénak kell elismernie, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is - e minőségük feltüntetésével - alá kell, hogy írják. A harmadik és legritkábban előforduló végrendelkezési mód a szóbeli végrendelet. Ilyen típusú végrendeletet az tehet, aki életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben van, amely írásbeli végrendelet tételét nem teszi lehetővé. Ez esetben is érvényességi feltétel a két tanú előtt történő, a tanúk által értett nyelven elhangzott végakarat egész terjedelemben való előadása, továbbá az is, hogy a végrendelkező egyidejűleg kijelentse, hogy a szóbeli nyilatkozata az ő végrendelete.

A törvényes öröklés általános rendje

Törvények örökös(ök) első sorban az örökhagyó gyermeke(i). A gyermek(ek) mellett örököl továbbá az elhunyt házastársa, méghozzá holtig tartó haszonélvezeti jogot az örökagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési, felszerelési tárgyakon, valamint egy gyermekrészt az elhunyt hagyatékának többi részéből.

Ha leszármazó nincs, vagy nem örökölhet, akkor az örökhagyó házastársa örökli az örökhagyóval közösen lakott lakást és a hozzá tartozó berendezési, felszerelési tárgyakat. A hagyaték többi részének a felét szintén a házastárs örökli, míg a másik felét az örökhagyó szülei (fejenként egyenlő arányban).

Amennyiben nincs sem leszármazó, sem pedig szülő, vagy egyikük sem örökölhet, úgy az örökhagyó házastársa egyedül örököl. Abban az esetben pedig, ha leszármazó és házastárs sincs, illetőleg nem örökölhetnek, akkor az örökhagyó szülei fejenként egyenlő arányban örökölnek.

Az örökség visszautasítása

Az örökös értelemszerűen nem köteles elfogadni az elhunyt halála után neki járó örökséget, a törvény biztosítja számára az örökség visszautasításának jogát, amelyet az örökség megnyílása után gyakorolhat.

Kitagadás az öröklésből

Előfordulnak olyan élethelyzetek, amikor az örökhagyó nem kívánja halála esetén részesíteni az örökségéből azt a személyt, aki adott esetben az általános szabályok szerint örökölne. Ehhez természetesen joga van, amelyet a kitagadás jogintézménye biztosíthat az örökhagyó részére. A kitagadásnak azonban törvényben meghatározott indokon kell alapulnia. Ezek a következők lehetnek:

  • örökhagyó utáni öröklésre való érdemtelenség (érdemtelenség alatt kell érteni többek között, ha valaki az örökhagyó életére tör, vagy aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta);
  • örökhagyó sérelmére bűncselekményt követett el;
  • az örökhagyó egyenesági rokonának, házastársának vagy élettársának életére tört vagy sérelmükre egyéb súlyos bűncselekményt követett el;
  • az örökhagyó irányában fennálló törvényes tartási kötelezettségét súlyosan megsértette;
  • erkölcstelen életmódot folytat;
  • akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek és a büntetését még nem töltötte ki;
  • aki a tőle elvárható segítséget nem nyújtotta, amikor az örökhagyónak szüksége lett volna rá
  • a nagykorú leszármazót az örökhagyó a vele szemben tanúsított durva hálátlanság miatt is kitagadhatja;
  • a szülőt az örökhagyó a sérelmére elkövetett olyan magatartás miatt is kitagadhatja, amely a szülői felügyeleti jog megszüntetésére ad alapot;
  • házastársát az örökhagyó házastársi kötelességét durván sértő magatartása miatt kitagadhatja.